Mielőtt az EINAC lefuttathatta volna első tesztjeit, Mauchly és Presper már tisztában volt a gép hiányosságaival. Így volt ezzel Neumann János is, róla már sokat halhattunk (nem csak, mert magyar volt) a Neumann architektúra kapcsán(sajnos sok személyi hitelt vett fel a kifejlesztéshez
mivel ez egy magán kezdeményezés volt). Minden egyes rangsorban az EDVAC az első szócikk a számítógépes architektúránál, ez volt az első belső programvezérlésű, elektronikus, digitális, univerzális számítógép. Mielőtt elkészülhetett volna Mauchly és Presper elhagyta a Pennsylvania Egyetemet 1946-ban.
 |
| EDVAC |
Ebben az időben, az EINAC-al történt néhány jelentősebb probléma. Az biztos, hogy gyors volt. De túl kicsi volt a tárolókapacitása. Ennél jelentősebb hiányossága, hogy a programozása újra kábelezéssel történt(lásd. EINAC lányok), ami órákig, de akár napokig is eltarthatott, és jelen volt még az elektroncsövekben rejlő megbízhatatlanság. A megbízhatatlanság mellett ott volt még a hatalmas energia felhasználás, a nagy hely igény, és a túlmelegedés. Világossá vált, hogy az méretcsökkentés elkerülhetetlen.
Két nagy elvi változtatást vezettek be az EDVAC-on(ezek egyike forradalmi volt), ami ma már teljesen hétköznapi számunkra. Az egyik a bináris számrendszer használata decimális helyett, ez sokkal hatékonyabbá tette. A másik forradalmi újítás az újra huzalozásos 'programozás' helyett, az EDVAC-nál bevezették a programok memóriában való tárolását, épp úgy mint az adatokét. Ez elvben úgy működik mint manapság. Bár különbségek vannak, mivel nincsenek elkülönített RAM-ok, hanem a processzor értelmezni tudja, hogy adatról vagy végre hajtható folyamatról van-e szó.
A memóriája már nem tartalmazott vákuumcsöveket, az adatokat elektromos impulzusok formájában higanyban tárolták. A higany relék százszor hatékonyabbak voltak adatok tárolására, emellett nagyobb volt a tároló kapacitásuk és a megbízhatóságuk is. A későbbi fejlesztések is jelentősek voltak, amiket végre hajtottak rajta, kapott egy mágnes szalagos tároló egységet, egy oszcilloszkópos ellenőrző berendezést, egy időzítő, egy memória kezelő egységet, lyukkártya I/O egységet és extra memóriát. Az 50-es évek végére az EDVAC napi 20 órás és hiba mentes futásteljesítményt produkált.
Az EDVAC egy nagy előre lépés volt és rendkívül hasznosnak bizonyult az 1960-as visszavonultatásáig(utána a BRLESC vette át a helyét, ez voltaképpen az EDVAC tovább fejlesztett változata volt). Ez egy binárisan tárolt programú gép volt, ami gyorsabban és biztonságosabban volt programozható, mint az ENIAC. Méretében is sokkal kisebb tömege alig 8 tonna volt és 'csak' 56 kilowattnyi áramot emésztett fel, és már csak 6000 elektroncsőből, 12000 diódából állt, illetve 45 nm-nyi helyet foglalt.
Mauchly és Presper karrierje itt még nem ért véget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése