Az utazásunk a mainframek világába talán nem meglepően, IBM-mel kezdődik és fejeződik be. Az 1930-as években amikor a számítógép még egyet jelentett az ember és a logarléc párosával, az IBM már nagyrészt lyukkártya olvasó és lyukasztó berendezéseket állított elő. Azonban az átalakulás egy középvállalkozásból, ami üzleti gépeket állít elő, a világ vezető informatikai monopóliumává, kellően eltökélt, előremutató vezetést kívánt, amit Thomas Watson fektetett le.
A Harvard, Watson elképzeléseinek megtestesítője volt, bár gyakorlati szempontból a gép nem volt egy technológiai újítás, amit érdemes lett volna követni. Mégis beszélni kell róla, hogy lássuk honnan, hova jutottunk.
Az egész 1936-ban kezdődött, amikor Howard Aiken, harvardi kutató, egy vákuum csövekre vonatkozó tervezési probléma megoldásán dolgozott. Hogy előre lépést érjen el, meg kellett oldania egy sor nemlineáris egyenletet, és akkoriban nem állt rendelkezésre semmi, ami ezt megcsinálhatta volna. Aiken az javasolta a Harvard kutatóinak, hogy építsenek egy nagyméretű számológépet, ami megoldja a problémákat. Az ötletét nem fogadták szívesen.
Aiken felkereste a Monroe Calculating Companyt, akik visszautasították a felkérést. Így Aiken az IBM-hez fordult. A tervezet alapvetően a legszükségesebb dokumentumokból állt, nem volt egy valódi tervrajz, az pedig, hogy a koncepciót hogyan kerül megvalósításra az IBM-re lett bízva. Előzetesen a költségeket 15 000 dollárra becsülték, ami gyorsan 100 000 dollárra duzzadt, mire a javaslatot hivatalosan is elfogadták 1939-ben. A végére pedig az előállítási költségek elérték a 200 000 dollárt.
 |
| Harvard Mark I |
Az 5 tonnás, 15,5 méter hosszú mechanikus szörny, 1943-ban futtatta az első számításokat. A számítógépnek mechanikus szinkronizálója volt a különböző számítási egységei között, ezeket egy 5 lóerős motor hajtotta hosszanti irányban. Maga a számítógép 78 különböző mechanikus részből tevődött össze. 805 kilométer kábelből állt, 175 000 kapcsolódási pontja, 3300 reléje és 750 000 alaktrésze volt.
A gép 'programja' vezetékes összeköttetéssel bevitt utasítás volt. Az adatokat lyukkártyákról olvasták be, és lyukkártyára 'írták' ki, esetleg elektronikus írógéppel 'kinyomtatták'. Még az akkori szabványok szerint is nagyon lassú volt. Másodpercenként három összeadásra vagy kivonásra volt képes, de egy szorzáshoz már hat másodperc kellett. Logaritmusos vagy trigonometrikus számítások már több percet vettek igénybe. 23 karakter hosszúságú számokkal tudott dolgozni. Mivel a II. Világháború alatt állt szolgálatba, nagyrészt az USA haditengerészete használta, katonai számítások elvégzésére.
Ahogy már említettem a Harvard Mark I(eredeti nevén: Automatic Sequence Controlled Calculator (ASCC)) technikailag zsákutca volt, és a működése 15 éve alatt nem végzett kiemelkedő munkát. Mégis ez az első teljesen automatikus számításokat végző gép, ami készült. Bár igen lassú volt, mechanikus és hiányoztak olyan alapvető dolgok mint a feltételes elágazások, mégis egy számítógép volt, és bepillantást adott nekünk abba ami következni fog.
ABC (Atanasoff-Berry Computer) >
ABC (Atanasoff-Berry Computer) >
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése