Ahogy már említettem Eckert és Mauchly elhagyta a Pennsylvania egyetemet 1946-ban, hogy megalapítsák az Electronic Control Corporationt. Később 1947-ben bejegyeztették a cégüket, Eckert-Mauchly Computer Corporation néven, röviden EMCC. A távozásuk késleltette az EDVAC befejezését, olyannyira, hogy az EDSAC, ami az EDVAC tervein alapult előbb készen lett. A dinamikus duó, azonban fel akarta ki akarta aknázni az üzleti lehetőséget, amit ez az új technológia kínált, ami nem volt lehetséges egyetem által szponzorált kutatásokkal, így kifejlesztettek egy számítógépet a saját ötleteik alapján az EDVAC mintájára, hogy kiszorítsák azt. Kifejlesztették a BINAC-ot, hogy tudják finanszírozni a kutatásaikat, de az igazán nagy áttörést az UNIVAC jelentette.
Az UNIVAC volt az első üzleti célú gép, összesen 46-ot adtak el belőle 1951-es bemutatása után. Nagy vállalatok és az USA kormány vásárolt belőle. Minden gép egyedi volt, valójában mindegyikből csak egy készült. A különbség az UNIVAC és az UNIVACS között, hogy az utóbbi több gépet jelentett ugyan abból a designból. Eckert és Mauchly felismerte, hogy a gép nem csak számítások elvégzésére jó, hanem adat feldolgozásra is, bár sokan úgy vélték, hogy egyazon gép felhasználása egyenletek számítására és számlák fizetésére egy abszurd dolog. Mindenesetre, ez a felismerés egy meghatározó irány volt az UNIVAC fejlesztésénél. Az első UNIVAC gépet az USA Népességnyilvántartó Hivatala vásárolta meg 1951-ben és mintegy 12 évig napi 24 órás műszakban használta. 1952-ben e gép segítségével jósolták meg az elnökválasztás eredményét még a választás napjának éjszakáján, a szavazatok 7%-ának összeszámlálása után. Az UNIVAC I-est először 1954-ben a General Electric-nél alkalmazták üzleti célra.
 |
| UNIVAC |
Egy alacsonyabb szintű UNIVAC 5200 elektroncsövet tartalmazott többnyire a processzorban, 13 tonna volt, 125 kW-nyi áramot fogyasztott és 2.25 MHz-en működött. 455 szorzásra volt képes másodpercenként és 1000 szavas higany-késleltetővonalas operatív tára volt. A memóriában minden szó két utasítást tartalmazhatott, 11 karakterből és jelből vagy 12 betűből állhatott. A számítási kapacitásai nagyjából megegyeztek az ENIAC-éval, de minden más szempontból sokkal jobb volt nála. Az ára elég borsos volt, nagyjából 1 millió dollárba került.
Talán a legjelentősebb változások az ENIAC-hoz képest, hogy sokkal megbízhatóbb volt a kevesebb vákuumcsőnek köszönhetően és az Automatic jelző, ami annyit tett, hogy nem volt szükség a használata során manuális beavatkozásra. Minden adatot fém kazettákból olvastak be, ellentétben azzal, hogy mindent adatot programot lyukkártyák segítségével olvastak be. A kazetták használata a feldolgozást még gyorsabbá tette, I/O torlódás megszűnt. Természetesen az írás, újraírás sebessége is megsokszorozódott. 1982-ben gyártották az utolsó tovább fejlesztett változatot, már vízhűtéssel.
Az UNIVAC igazán akkor lett USA szerte elismert, amikor a 1952-ben élőben a nemzeti csatornán 'megjósolta' Eisenhower győzelmét a választásokon. Így az EMCC egy elég biztos helyet tudhatott magáénak a számítógép piacon. De mit csinált eközben az IBM…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése