Mialatt az IBM létrehozta az UNIVAC közvetlen vetélytársát a 701-et (később a 702), közben már dolgoztak a középkategóriás gépei a 650 Magnetic Drum Data Processing Machine-ok (nevét onnan kapta, hogy egy forgó dob volt a memóriája ami 12500 fordulatot tudott percenként, és 2500 10 karakteres számot tudott tárolni, így az olvasási idő csak 2,5 milliszekundum volt). A gépet valahová a mainframek közé(mint a 701 vagy az UNIVAC) és a lyukkártya író olvasó gépek közé pozicionálták.
 |
| IBM 650 |
Amíg a 701-es egyet jelentett a teljesítménnyel, addig a kis 650-es hozta a konyhára a legtöbb pénzt és akkoriban ez volt a legelterjedtebb gép. Havi 3250 dolláros bérleti díjával (ebben az időben az IBM nem árult gépeket, csak bérbe adott), jóval olcsóbb mint a nagytestvérei, de jelentősen drágább volt a lyukkártya író-olvasó gépeknél. Összességében 2000 darabot készítetek és adtak bérbe. Annak ellenére, hogy elektroncsövek alkották a memoriát nagyon megbízható volt, viszont az IBM számlázó gépeihez képest megbízhatatlan volt. Ráadásul jelentősen drágább is volt azoknál. A perifériái viszont a legjobbak voltak a középszerű gépek között. Az 1950-es évek végére az IBM legnépszerűbb gépe a 407-es számviteli gép volt.
Ahhoz, hogy a 407-est letaszítsák trónjáról egy forgószél erejére volt szükség. A komputernek jobb perifériákkal kellett rendelkeznie, megbízhatóbbnak és gyorsabbak kellett lennie. A következő gépünk megtestesítette ezeket a követelményeket és a feledésbe taszította a 407-est. Összességben nem volt egy jelentős gép az IBM 650, de népszerűsége miatt nem elhanyagolható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése