Olvasóim többsége látja az IBM dominanciáját a komputerek világában, ami a 20-dik század közepén kezdődött és napjainkban is tart, de talán kevesen tudják hol is kezdődött ez a sztori, miért történhetett és hogyan is ment végbe. Kezdjük is a két gép közül az elsővel, amit az UNIVAC ellenfelének szántak.
Kezdjük az IBM 701-el, amit az akkoriban nagy tiszteletben tartott UNIVAC közvetlen vetélytársának szántak. A prototípus 1952-ben készült el, sok hasonlóságot mutatott az UNIVAC-al, de rengeteg különbség is volt. A memória nem higany-késleltetővonalas operatív tár volt, hanem a 3 colos Williams-Kilburn csöveket, amik a világ első RAM-jai voltak, bináris szemrendszer használtak. Ezekben a memóriaegységekben tárolták a kontrollprogramokat. Bár az elektroncsöveknél megbízhatóbbnak bizonyultak, de ennél a típusnál, ezek az alkatrészek jelentették a megbízhatatlanság forrását. Ellentétben az UNIVAC memóriájával ami minden egyes bitet külön-külön olvasott be, volt egy nagyon fontos tulajdonsága, hogy a szavak minden bitjét egyszerre tudta betölteni. A processzora is jóval gyorsabb volt az UNIVAC-énál, 2200 szorzást tudott másodpercenként(az UNIVAC kb. 500-at). Összeadásból, kivonásból 17 000 per másodperces teljesítményre volt képes. Abban az időben ez nagyon jelentős volt. Ráadásul az IBM 8 millió bites meghajtói is remek fejlesztések voltak, másodpercenként 12500 karaktert tudtak írni vagy olvasni, így sokkal gyorsabbak voltak mint az UNIVAC-é, EDVAC-é, ENIAC-é együtt véve. Azonban az UNIVAC-nak volt egy hasznos tulajdonsága, hogy nem közvetlen a processzor kezelte az I/O folyamatokat, hanem egy puffer, amit a 701-es még nem tudott. Az adatokat lyukkártyára írta, illetve arról olvasta be, írási sebessége 400 karakter volt, olvasási pedig 600. A nyomtatási sebesség 180 betű per másodperc volt.
 |
| IBM 701 |
1956-ban az IBM bemutatta az új technológiáját, amit az első mágneslemezes rendszer volt számítógépekhez, a RAMAC-ot. Lehetővé tette a lemezeken elhelyezett adatok rendkívül gyors elérését, és nem csak a 701-eshez volt csatlakoztatható, hanem más IBM gépekhez is, így a 650-eshez. Ahogy sokan ráéreztetek, ezek voltak a mai merevlemezek elődei.
Bár a 701-esből csak 19-et gyártottak, ami jóval kevesebb, mint amennyi UNIVAC-ot adtak el, de pont elég volt arra, hogy Remington Rand prezentálja a dominanciáját. A költségek igen igen meghatározóak a széleskörű elterjedésné, az IBM felhasználónként 16 000 dolláros költségével nem volt drágának mondható. Ahogy már említettem, a 701-es az IBM egyik válasza volt az UNIVAC-ra. A 650-es a másik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése